Előzmény: Sango és Miroku Naraku belsejében próbálnak utat találni. Az ijesztő, kísérteties csendet a Miroku kezéből kiáramló szél susogása járja át. Sango attól tart, hogy elég lesz egy használat, és az örvény elszabadul. Ekkor gusztustalan, hosszú csápok támadják meg őket, amik elől Miroku sikerrel kitér, Sango viszont messzire kerül a csonttörőjétől. A nyúlványok őt veszik célba, a szellemirtó a fegyveréért nyúl, de Miroku látja, hogy túl késő, így megnyitja az Örvényt.

Menj innen, Sango!

Jelenet: Miroku elzárja az örvényt, Sango pedig már rohan is oda, de a fiú rákiált, miszerint maradjon távol. A kézfeje nyughatatlanul remeg, a benne örvénylő szél határozottan ki akar jönni. Egy hosszabb lelki tusa után nagy nehezen sikerül visszaszerezni az irányítást, de Miroku érzi, hogy már nagyon közel van a vég.

Nem maradhatsz velem, Sango.

Miroku döntésre jut. Szét kell válniuk, mégpedig Sango érdekében. Közli a szellemirtóval, hogy külön kell folytatniuk az útjukat, és egy "Ég veled!" kiáltással elrohan. A szellemirtó viszont nem így vélekedik, szegény egyre kétségbeesettebben kiáltja Miroku nevét, de a fiú hajthatatlan. Több sem kell neki, Kirara hátára pattan és utána ered.

SZERZETES!!!

A dolog persze sokkal mélyebb ennél. Miroku nem önzésből, vagy holmi szeszélyből szakad le Sangotól, hanem pont azért, mert önzetlen, és a lányra gondol, nem magára. A fiú ugyanis tudja, hogy a következő alkalom már tényleg végzetes lehet, és ha elszabadul az örvénye, akkor könnyen meglehet, hogy Sango-t is beszippantja. Miroku számára ez viszont százszor fájdalmasabb lenne a halálnál. Azt viszont nem tudja, hogy Sango örökké Mirokuval akar lenni, akár élve, akár holtan...

Az összes képet megnézheted itt!