Jelenet: Miroku ezt persze már nem hallja, így este mélabúsan a kunyhó verandáján nézegeti a teliholdat. Ekkor ér vissza Sango, és a fiú őt látva mosolyt erőltet az arcára. Olyan, mintha azt mondaná, "gratulálok".

 

 

 

Ez elég elkeserítő, nem? Egyikük sem szól egy szót sem, csendben elindulnak a folyosón. Sango még mindig össze van zavarodva, Miroku viszont higgadtan mosolyog, elkönyvelte, hogy a lány férjhez megy, hogy ennyi volt, és hogy vége. Ahogy elmennek egymás mellett, csak halkan szólal meg.

 

 

 

Sango alig hisz a fülének, már fordul is a fiú után, ki is nyújtja a kezét, hogy mondjon valamit, de egy gonosz mackószellem megtöri a pillanatot. Vajon, ha nem most érkezik meg a medve, mi történik közöttük?

 

 

 

Ezek után a lány a plafonon van, irtó pipa, és meg is lehet érteni, nem? Miroku semmilyen reakciót sem mutatott, egy szóval, mozdulattal sem kérte, hogy ne menjen férjhez, mert fontos neki, pedig elég sok dolog történt addigra már közöttük. Totál semleges maradt, és csak a megbízott feladat elvégzésével foglalkozott, aztán, mint aki jól végezte a dolgát, simán átengedi egy jött-ment földesúrnak. Egyáltalán ki ő ahhoz, hogy így dobálgassa? És mi ez a lemondás, meg az a higgadt mosoly?

 

 

 

Hát igen, én is kiakadnék Sango helyében.