- Ne butáskodj! Az öcsém vagy!
- Kérlek, ne halj meg! (Mirokunak)
- Sango! (Kagome)
- Meg kell mentenem Mirokut!! (Sango)
- Akkor az lesz a legjobb, ha veled tartok, leányom.. (Ördögűző öregasszony)
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet
- Szükséged lehet a segítségemre!
- Ahh..
- Látom rajtad, hogy aggódsz! Lehet hogy a Szerzetes és a hercegnő épp egymás karjában vannak! És mindezt pont egy föld alatti kriptában? Azt kell hogy mondjam, nem túl romantikus hely az együttléthez..
- Nem beszélhetnénk valami másról, anyó?? (Sango elvörösödve, durcásan)
- Ó, már értem! Magadnak akarod a szerzetest, ugye? Óóó, az arcodra van, írva, hogy igen!! Hehehehe..
- (Sango megtorpan, mérgesen az anyó felé fordul) Nnna jól van, mostmár elég legyen!!! Anyó? (nincs mellette senki)
- Siess szellemirtó, mert a vén csont még legyőz!!
- Sango valóban erős, de mintha egy kicsit ideges lenne.. (Shippo)
- Mert féltékeny.. (Kagome)
- Kit? Engem?
- Azt nem!! Nem mész oda egyedül, Miroku!!
- Féltékenységed alaptalan.. legyen bármilyen szép is a hercegnő..... tiéd a szívem, Sango!! Csakis téged szeretlek!!
- Ááááá, nem erről van szó, Miroku!!!! Arra céloztam hogy ne menj egyedül, mivel a szellem itt ólálkodik a palotában! Érted?!
- Ezért felesleges volt cirkuszolnod.. Miroku nagyfiú, tud vigyázni magára.. (Inuyasha, Sango gyilkolósan néz rá, Inu Kag háta mögé iszkol) ..ő..talán mondtam valamit, amit nem kellett volna..?
- Lassan fejlődik.. (Kagome)
- Biztos vagyok benne, hogy képzelődsz!! Sango nem szerethet bele abba a kéjencbe!! (Inu Kagnak)
- Látod, erről beszéltem! Mert te mindig a saját fejed után mész!! (Sango)
- Megint ejtettek.. (Miroku)
- Miroku nagyon aggódott, mindenképpen érted akart jönni.. még szerencse hogy mi is eljöttünk vele. (Inuyasha)
- Hm? (Sango)
- Szerencsére időben érkeztünk.. (Kagome)
- Mondd csak, Miroku, te valóban ennyire aggódtál miattam?
- Őszintén szólva, rossz előérzetem volt.. folyton az arcodat láttam magam előtt, egy pillanatra sem tudtalak kiverni a fejemből..ez az igazság..
- Tőlem nem kérdeztél ilyesmit....
- Mondd, Sango, lennél a gyermekeim anyja??
- Kímélj meg ettől, jó?!?!
- Miroku veszélyben van!! (Kagome)
- Á dehogy! Emlékszel? Sango vele van.. (Inuyasha)
- Igen, ez jelent valamit.. (Kagome töprengve)
- Ááááá, ti soha nem tanultok semmiből?! Mikor tudott Miroku ellenállni egy gyönyörű nőnek? A kérdés, hogy Sango hogy reagál... a hideg futkos tőle a hátamon! (Shippo)
- Miről beszélsz? (Inuyasha)
- Inuyasha használd már az eszedet!! Sango szereti Mirokut!! (Kagome)
- Kár a gőzért.. már vagy tucatszor elmondtuk neki, de még mindig nem fogta fel.. (Shippo)
- Igen, igazad van (Kagome)
- Én Inuyasha mellett szeretnék maradni, még akkor is, ha végleg átváltozik.. (Sango)
- Sango.. (Miroku)
- Az öcsém miatt.. sok gondot okoztam, és ti mégis mindvégig mellettem álltatok. Ezért kell maradnom! (Sango)
- Sango.. figyelj.. *megfogja a mellét* ha ilyesmire vágysz, csupán szólnod kell nekem! *csatt* (Miroku)
- Hagyj magamra! (Miroku)
- Nem! Ha meghalsz, engedd, hogy veled haljak meg! (Sango, manga)
- Agyromboló fejklopfoló!! (Inuyasha, Sango és Miroku képzeletében, akik erre elnevetik magukat)
- Mit nevettek? (Inuyasha)
- Kitaláltunk neked egy új támadást..
- Igen, használhatnád a harcokban..
- Mi az?! Hadd próbáljam ki rajtatok!!
|